[ Pobierz całość w formacie PDF ]

 Szörnyq  sóhajtotta Silvie.  Ugye, hogy szörnyq?
 Bogaras ötlet a mostohaapádtól, hogy ezt a vidéki teremtést
minden elQkészület nélkül idehozza! Egy évre be kellett volna adnia
valami jobb intézetbe.
Silvie vállat vont. A válaszát már nem értette Eva. Bénultan állt, s
bámult a párocska után.  Rút kis kacsa... szóval én rút kis kacsa va-
gyok  gondolta keserqen. És szívbQl kívánta, hogy Götz von
Herrenfeldét soha többet ne kelljen látnia.
Amazok épp kiértek a kertbe. Silvie így felelt:
 Persze mama sem akarta semmi áron, hogy Eva idejöjjön. De
papa megmakacsolta magát, nem látta be, mennyire nem helyénvaló
ez az ötlet. Most mindenki elQtt szégyenkeznünk kell majd miatta!
Esetlenebb, mint a legsutább parasztlány! Attól féltem, hogy még le
találja nyalni a kését.
Götz kifürkészhetetlen arcot vágott. ElQreugró álla, magas hom-
loka és mélyen ülQ, szürke szeme most olyan kifejezést vett föl, ami
egyébként nem vallott rá. Nem szívesen mutatta ki legbensQbb érzé-
seit, talán éppen azért, mert valóban mély érzésq volt. Igen rossz
helyzetbe került, amikor Silvie apja után átvette a birtokot. Végelát-
hatatlan nehézségekkel kellett küszködnie, s felQrölte erejét a re-
ménytelen harc. Herrenfelde a tönk szélén állt, amikor átvette, és
megkezdte szívós, kitartó munkáját a teljes csQd ellen. De ahhoz,
hogy valóban megmentse az eredetileg elsQrangú birtokot, tQke kel-
lett volna. Pénze pedig Götznek nem volt.
Woltersheimné hosszú ideje duruzsolt már a fülébe, hogy amire
szüksége van, az egy gazdag parti. Götz már nem egy szívet hódított
meg boszorkányos gyorsasággal, nem fog hát nehezére esni, hogy
elcsavarja valami jobbféle örökösnQ fejét. Csakhogy a látszatra felü-
letes, gunyoros modorú Götz  nagy szerencsétlenségére  tulajdon-
képpen mély érzésq férfi volt. Roppantul ellenére volt, hogy olyan
nQnek udvaroljon, akit nem szeret. Amilyen könnyen gyújtotta lángra
a hölgyek szívét, ha maga is megperzselQdött, olyan nehezére esett
volna érzelmeket színlelni ott, ahol nem érez semmit. AlapvetQen
erkölcsös, elQkelQ természete más körülmények között kibontakoz-
hatott volna, így azonban valósággal megnyomorította a szegénység
s a reménytelen küszködés. Szentül megfogadta, sutba dobja az ér-
zékenységet, és keres magának egy gazdag leányt, mivel más segít-
ségben már végképp nem reménykedhetett. Hiszen egyszerq, 
gyQzködte önmagát, csak találni kell egy olyan nQt, akinek van elég
hozománya.
Berlinben élQ nagynénje, Maria Herrenfelde meghívta magához a
múlt télen. Össze is hozta több tehetQs családból származó lánnyal.
Ám Götz az utolsó pillanatban mindig kereket oldott. Valami meg-
akadályozta abban, hogy kimondja a döntQ szót. Woltersheimné is
iparkodott Götz ügyében, de Q sem járt eddig sikerrel.
Most, hogy Silvie-vel bolyongott a parkban, egyre jobban elko-
morult. Konok, keserq vonás ült ki az arcára. Silvie sem volt épp
virágos kedvében. P Fritz miatt mérgelQdött, akinek sehogy sem
akaródzik, hogy tegye neki a szépet. Észre sem vették, hogy egy szó
sem esik köztük. A tisztásra érve épp arra a padra telepedtek, ahol
Jutta megtudta, hogy van még egy nQvére.
Eva ezalatt az egész házat bejárta Juttával. Megnézték az istálló-
kat és a parkot is. Eva egészen új világba nyert bepillantást. Juttával
kettesben megint fölélénkült, és fesztelenül tudott beszélni minden-
rQl. Csak olykor némult el egy-egy pillanatra, és nehéz szívvel töp-
renkedett magában.  Rút kis kacsa, az vagy, most már tudod  szólt
ilyenkor magához, különös, fájó érzéssel a szívében.
Csevegve vágtak át a csodálatos parkon. Eva mélyeket szippantott
a pompás levegQbQl. Észre sem véve Götzöt és Silvie-t lassan meg-
közelítették a tisztást. Csak akkor ocsúdtak föl, amikor már ott álltak
elQttük. Eva holtra váltan bámult a sötét férfiarcba. Ez a szempár
most már nem gúnyosan nézett vissza rá, hanem olyan dühös daccal,
hogy a szíve is beleremegett a riadalomba. És volt még benne valami
furcsa: égQ fájdalom és talán gyqlölet is. Eva megremegett, s úgy
érezte, sosem fog tudni többé felvidulni.
 Jesszusom, úgy ültök itt, mint két sóbálvány!
Jutta hangja visszarángatta Evát a valóságba. Egy csapásra meg-
változott Götz Herrenfelde arca is. Gunyoros mosoly ült ki rá.
 Te persze el sem bírod képzelni, hogy az ember önszántából is
pihentetheti a beszélQkéjét, ugye?  vetette oda ingerkedve Juttának.
 Akkor beszélek, mikor csak jólesik  vágott vissza dacosan a
kislány.
 Mi pedig hallgatunk, ha úgy tetszik  felelte Götz nyugodtan.
 Ó, kérlek. Akár az idQk végezetéig. Jó mulatást! Gyere, Eva, ne
zavarjuk ezt a lenyqgözQ duettet!  És maga után rángatta a nQvérét.
Eva pedig olyan riadt tekintettel bámult Götzre, hogy az ön-
kéntelenül is elmosolyodott.
 Szegény kis szerencsétlen  dörmögte maga elé, amikor a két
lány eltqnt a közelükbQl.
 Kicsoda, Jutta?  kérdezte meghökkenve Silvie, aki tudomást
sem vett a húgairól.
 Isten Qrizz!  nevetett Götz.  Pt nem kell sem félteni, sem saj-
nálni. Pompás egy csirkefogó, ember legyen a talpán, aki megküzd
vele! De az a másik, Eva vagy kicsoda... TeremtQm, irgalmazz! Úgy
néz az emberre, mint Piroska a farkasra. Talán még hisz is az ilyen
rémmesékben, belQle kinézem!
Eva és Jutta sietve távoztak a tisztásról. Alig értek hallótávolságon
kívülre, Eva félénken így szólt:
 De Jutta! Hogy beszélhettél ilyen nyersen azzal az úrral!
 Ugyan már, Q sem bánik velem éppen kesztyqs kézzel!  vont
vállat Jutta.  Ma pedig különösen haragszom rá. Rajtad gúnyolódtak
Silvie-vel reggeli közben, észrevettem ám!
Eva összeszorította az ajkát. Magában megint hallotta Götz
Herrenfelde szavait:  rút kis kacsa ! ErQt vett magán.
 Ne haragudj, Jutta. Csakhogy én a világ minden kincséért sem
mernék ilyesmiket valakinek az arcába vágni!
 Ó, te szegény kis nyulacska  nézett rá részvéttel Jutta.  Olyan
félénk és riadt vagy! Vigyázz, ne vegyék nagyon észre, mert akkor,
jaj neked.
 Szörnyq ügyetlen voltam a reggelinél, ugye?  kérdezte Eva egy
kis idQ múltán.
Jutta nevetve ölelte át, és szívbQl jövQ csókot nyomott az arcára.
 Hát nem volt épp ragyogó a belépQd, hazudni nem akarok. De
ennek csak az a buta félénkség volt az oka. Csak egy icipici bátorság
kéne neked, akkor menne minden, mint a karikacsapás.
 Azt hiszem, a ruha is ludas volt  sóhajtott Eva.  Mióta meg-
mondtad róla a véleményedet, annyira megutáltam én is, hogy ma-
dárijesztQnek érzem magam benne!
 Elég nagy butaság volt tQlem  bólintott Jutta.  Nagy kár, hogy
fölhívtam a figyelmedet erre a tündéri toalettre! Holott nagyon jól
tudom, mennyire megnöveli az ember önbizalmát, ha tudja, hogy jól
néz ki! De ne aggódj! Mama egy pillanatig sem fogja hagyni, hogy
ilyen rémségekben szaladgálj. Már csak a rossz nyelvek miatt sem.
Juttának igaza is lett. Mikor a nQvérek visszatértek a házba,
Woltersheim úr már várta Qket. Azonnal lefoglalta magának Evát, és
a szalonba vezette, a feleségéhez, akivel elQzQleg komolyan elbe-
szélgetett.
Helene asszony most sokkal kedvesebben, barátságosabban be-
szélt a mostohalányához. Maga mellé ültette a díványra, és alaposan [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]
  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • kajaszek.htw.pl
  • Szablon by Sliffka (© W niebie musi być chyba lepiej niż w obozie, bo nikt jeszcze stamtÄ…d nie uciekÅ‚)