[ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]bizalommal nála keres védelmet.
EfelQl egészen nyugodt lehet. Nem nyugszom, amíg nem leplezem le
Mertenst, és a támadásaitól nem tudhatom biztonságban Hansot.
Ralf végtelen hálát és megingathatatlan bizalmat olvashatott ki a lány
könnyes szemébQl. Hamarosan elbúcsúzott, és ma a testvérek sem
tartóztatták, bár a legszívesebben soha többé nem engedték volna el maguk
mellQl. Érezték azonban, hogy besúgók veszik körül Qket, s jobbnak látták, ha
az ifjú doktor nem tölti ismét náluk az estét.
Vacsora közben, amikor Fritz is jelen volt, Hans megemlítette, hogy Ralf
egy könyvért jött el, amit Q kért kölcsön tQle. Abban állapodtak meg, hogy
Bernd doktor másnap elpanaszolja Mertensnek, Hans már nagyon régen
elkérte azt a kötetet, de mindmáig nem adta vissza, ezért ment el Q maga érte a
Rodenberg villába.
Ralf másnap valóban ezt mesélte Mertensnek, és igencsak meglepte, hogy
igazgató egyetlen rossz szót sem szólt az unokaöccsére, hanem csak szelíden
mosolygott.
A gazfickója a nagy mulatozások közepette nyilván megfeledkezett a
könyvrQl, amelybe valószínqleg bele sem nézett, mert egészen más töltötte ki
az idejét mondta az igazgató látszólag belátóan. Ám mint tudjuk, fiatalság,
bolondság. Ne nehezteljen rá, doktor úr!
Ralfot mélyen elgondolkoztatta, hogy Mertens a szigorú helyett
egyszeriben a szeretQ gyámapát játssza. Ennek biztosan oka van. Hogy mi, azt
nem tudta, elhatározta azonban, hogy ezentúl még jobban fog vigyázni
Hansra.
XVI.
A camposnak nevezett, végtelen mezQn tüzes paripa hátán ifjú, karcsú
hölgy vágtatott. Hosszú lovaglószoknyát viselt, kalapját, az álla alatt megkötött
szalag tartotta szorosan. A ló a tágas brazil síkságon álló hacienda felé
nyargalt. A távolban kékes párába, burkolóztak a magas, erdQ borította
hegyek. Közöttük csupasz, rideg sziklák csoportja tört az ég felé.
A sziklás terület lábánál helyezkedett el a hatalmas ezüstbánya. A
kéményekbQl füst szállt fel a makulátlanul tiszta égboltra. A bányát körülbelül
tizennégy évvel ezelQtt nyitották meg egy német mérnök irányításával, akihez
az óriási birtok megözvegyült ifjú tulajdonosa, Helena Vanzita feleségül ment.
Sem Q, sem elhunyt elsQ férje nem sejtette, hogy a sziklák gazdag ezüstereket
rejtenek. Röviddel az esküvQjük után Helena második férje fedezte fel a
természet ajándékát egy magányos lovaglása során, és Q beszélte rá a nejét az
ezüstbánya alapítására. Az ötlet nagyszerqnek és gyümölcsözQnek bizonyult,
ugyanis elképzelhetetlen mennyiségben került felszínre a kincs.
Helena halála után az édesapa végrendelete szerint az egész hatalmas
vagyon az asszony elsQ házasságából származó leányára, Doloresre szállt.
Dolores Vanzita élete tizenötödik esztendejében járt. P volt az, aki a nemes
telivér hátán a hacienda, az otthona felé vágtatott.
Az udvarház közelébe érve a lány üdvrivalgást hallatott. A hangos kiáltásra
felfigyelt egy világos vászonöltönyt viselQ úr, aki a verandán üldögélve
jegyzetelt egy könyvbe. Azonnal fel emelkedett, amint meglátta a lányt, és a
verandáról a kertbe levezetQ lépcsQhöz lépett.
Hahó, Vadóc, csak ne száguldozz! kiáltotta a kezébQl tölcsért formálva.
Újabb ujjongás volt a válasz, de Dolores csak akkor fogta vissza a lovát,
amikor már beszáguldott a virágok ékesítette kertbe. A veranda elQtt állította
meg a hátasát, és merész ugrással lepattant a nyeregbQl, mielQtt a lovászfiú
odaért volna, hogy megtartsa a lovat. A lány lecsatolt egy szíjjal a kápára
erQsített bQrtáskát, és lekapta fejérQl a kalapot. Rövid, vöröslQ aranyként
csillogó fürtjei bájos arcába hullottak a hirtelen mozdulattól.
Szervusz, Lutz papa! Rengeteg levelet és sok újságot hoztam. Vártad már
Qket? kérdezte, és kettesével véve a lépcsQket felsietett a verandára.
A magas férfi tárt karokkal fogadta, és magához ölelte.
Elszöktél elQlem, Vadóc. Az egész házat bejártam utánad, amikor
megjöttem a bányából, de sehol sem találtalak.
Jaj, Lutz papa, hiszen ma postanap van, de Pedro a kificamított lábával
nem ülhet nyeregbe. Tudom, hogy mindig nagyon várod a leveleket meg a
német újságjaidat, ezért lovagoltam el értük.
A férfi kedvesen megsimogatta a lányka haját.
Órákat lovagoltál a perzselQ hQségben a camposon, hogy nekem ne
kelljen várnom a postára. Nem mehettél volna legalább autóval?
Érted tettem, és egyébként is kedvem kerekedett egy kis lovaglásra, mert
untam magam. Most pedig itt vagyok, méghozzá farkaséhesen.
Mindjárt gondoltam.
Tessék, a posta, Lutz papa. Gyorsan átöltözöm, addig átfuthatod a
[ Pobierz całość w formacie PDF ]zanotowane.pldoc.pisz.plpdf.pisz.plkajaszek.htw.pl