[ Pobierz całość w formacie PDF ]hogy kimondja. De Grace halkan folytatta.
Idén elszalasztottad a legmelegebb hónapokat. Nem volt
olyan hideg, amikor lelQttek. Hideg volt, de nem téli hideg.
Mégis farkas voltál. Mikor voltál ember az idén?
Nem emlékszem suttogtam.
Mi lett volna, ha nem lQnek le? Mikor lettél volna megint
önmagad?
Lehunytam a szemem.
Nem tudom, Grace. Ez volt a megfelelQ pillanat, hogy
elmondjam. Ez az utolsó évem. De nem tudtam. Még nem.
Kellett még egy perc, még egy óra, még egy éjszaka, hogy úgy
tehessek, mintha nem jönne el a vég.
Grace lassú, reszketQ lélegzetet vett, és valami azt súgta,
hogy valamiképpen, valahol tudja. Hogy végig tudta.
P nem sírt, de azt hiszem, én tudtam volna.
Az ujjai a hajamban voltak, és az enyémek az övében. A
meztelen karunk hqvös borzongással simult össze. Minden
apró, a karja bQréhez súrlódó mozdulat felszabadított egy
illatszikrát, virágillatú szappan, verejték, és az irántam érzett
vágy kínzó illatát.
Vajon tudja, milyen sokat elmond az illata? Hogy akkor is
elmondja, amit érez, ha nem szól egy szót sem hangosan?
Persze, láttam, hogy ugyanolyan gyakran szimatol a
levegQbe, mint én. Tudnia kellett, hogy megQrjít, hogy minden
érintése elektromosan bizsereg a bQrömön.
Minden érintés messzebbre lökte a közelgQ tél valóságát.
Mintha az igazamat bizonyítaná, Grace közelebb húzódott
hozzám, félrerúgta a takarókat közülünk, és a számra szorította
az ajkait. Hagytam, hogy megcsókoljon, és felsóhajtottam,
amint megízleltem a lélegzetét. Alig hallhatóan felnyögött,
amikor átöleltem. Minden érzékem azt súgta újra meg újra,
hogy húzódjam közelebb, közelebb, olyan közel, ahogy csak
lehet. A lábam köré fonta a csupasz lábait és csókolóztunk, míg
el nem fogyott a levegQnk, és az ablakon behallatszó távoli
farkasüvöltés vissza nem rántott a valóságba.
Grace csalódottan felnyögött, ahogy a vágytól sajogva
kibontakoztam az ölelésébQl. Melléfeküdtem, az ujjaim még
mindig a hajában. Hallgattuk az odakint vonyító farkasokat,
akik nem változtak át. Vagy akik már sosem fognak átváltozni.
Egymásba temetkeztünk, hogy csak egymás szívdobbanásait
halljuk.
huszonnyolcadik fejezet "
Grace
9 °C
HÉTFPN OLYAN VOLT A SULI, MINT EGY IDEGEN BOLYGÓ. Muszáj volt
néhány percig csak ülni a Bronco kormánya mögött és figyelni
a járdán nyüzsgQ diákokat, a parkolóban körözQ kocsikat, meg
a precízen leparkoló buszokat, hogy rájöjjek, nem az iskola
változott meg. Hanem én.
Iskolába kell menned mondta Sam, és ha nem ismertem
volna, meg sem hallom a reménykedés kérdQjelét a hangjában.
Érdekelt, hová megy, míg én az órákon ülök.
Tudom feleltem a sálak és pulóverek iskolába masírozó
sokszínq tömegére bámulva. Közelgett a tél.
Olyan, mintha& lényegtelen volt, hogy milyen, semmi
köze nem volt az életemhez. Nehezen jutott eszembe, mi volt
olyan fontos abban, hogy egy osztályteremben ülök egy halom
jegyzettel, aminek jövQre már semmi értelme nem lesz.
Mellettem Sam ugrott egyet a meglepetéstQl, amikor kinyílt
a vezetQoldali ajtó. Rachel szállt be a kocsiba hátizsákostul, és
arrébb tolt, hogy elférjen Q is.
Becsapta az ajtót és sóhajtott. A kocsi nagyon megtelt vele.
Szép teherautó közölte, aztán elQrehajolva Samre nézett.
Jé, egy fiú! Szia, Fiú. Grace, nagyon pörgök! Kávé!
Haragszol?
Meglepetten pislogva hátradQltem.
Nem?
Jó! Mert nem hívtál ezer éve, gondoltam, meghaltál vagy
haragszol rám. Nyilván nem vagy halott, úgyhogy inkább
haragszol ujjaival a kormányon dobolt. De Oliviára
berágtál, igaz?
Igen feleltem, de nem voltam biztos benne, hogy igaz-e.
Emlékeztem, hogy veszekedtünk, de nem igazán tudtam, hogy
volt-e értelme egyáltalán. Nem. Nem hiszem. Hülyeség volt.
Aha, gondoltam mondta Rachel. ElQrehajolt, és a
kormányra támasztotta az állát, úgy, hogy Samet is lássa.
Szóval, Fiú, miért vagy Grace kocsijában?
Magamat meghazudtolva mosolyogtam. Tudtam, hogy Sam
kilétének titokban kell maradnia, de a létezése nem titok, igaz?
Hirtelen szükségem lett Rachelre, hogy Sam létezése
bebizonyosodjon.
Tényleg, Fiú nyújtogattam a nyakamat, hogy láthassam
Samet. Az arckifejezése valahol a kétség és a vidámság között
volt. Miért vagy a kocsimban?
A vizuális érdeklQdés miatt felelte Sam.
Azta! Rövid távú, vagy hosszú távú érdeklQdés?
Addig tart, amíg érdekes vagyok. Sam egy pillanatra a
vállamra hajtotta a fejét, mint szeretete néma jelét. Próbáltam
nem vigyorogni, mint egy félkegyelmq.
Ó, szóval ez a helyzet. Nos, hát, én Rachel vagyok,
nagyon pörgök, és én vagyok Grace legjobb barátnQje
mutatkozott be, és kezet nyújtott. Könyékig érQ,
[ Pobierz całość w formacie PDF ]zanotowane.pldoc.pisz.plpdf.pisz.plkajaszek.htw.pl
